A Solinfo Group is részese volt a projektnek. Érdekelnek a részletek? Beavatunk!

A Solinfo Group a Párisi Udvar rekonstrukciójában egyebek mellett a világításért volt felelős. A hároméves munka alatt több mint háromezer lámpát szereltünk az épületbe: előfordult, hogy egyszerre húszan dolgoztunk a megvalósításon és egyszer még egy vékony cirkuszi akrobatát is alkalmaznunk kellett, mert más nem fért volna el a kristálykupola egyes részein. Miért vállaltuk mégis a nem éppen könnyű feladatot? Szerelemből. Az viszont biztos, hogy a Párisi Udvar egyfajta presztízsmunka. Nincs már sok hozzá hasonló épület a városban.

Rengetegen érdeklődtek a feladat iránt, de sokan – belelátva a munka komplexitásába – kirostálódtak. Végül – a megfelelő tudás és tapasztalok birtokában – egyedül maradtunk. A feladat nem volt egyszerű, sok különböző térrel, összetett felületekkel, ráadásul egy hosszan elnyúló projektről volt szó. A Solinfo szerepe a belső passzázs próbavilágításánál dőlt el. Az eredményt egy negyvenfős társaság értékelte, amelyben a műemlékvédelmisektől kezdve a beruházókig mindenki benne volt. Végül minket választottak.

A Párizsi udvar világítástechnikai koncepciója

Nagyvonalú, elegáns világítást szerettünk volna adni az épületnek. A gyakorlatban ez sokkal bonyolultabb volt, mivel rengeteg különböző igénynek kellett megfelelni. A hotel tulajdonosai a pompát szerették volna hangsúlyozni a tető rezidencialakásai a luxust, a központi kupolánál pedig az volt a feladat, hogy az üveg olyan fénnyel ragyogjon, mintha természetes világítást kapna. A passzázsban egyetlen megoldás sem volt sztenderd. A lámpákat egyenként ki kellett találni és legyártani. A munka legnehezebb része az alkalmazkodás volt. Számtalan változtatás történt, világítási tervből is több készült, közben a szabványoknak és a szállodasztenderdnek is meg kellett felelni.

A projekt legnagyobb kihívása

Technikailag a legnagyobb kihívás a passzázs kupolái voltak. Olyan világítást kellett csinálnunk, ami természetesnek hat. A filmezés világából vettünk ötleteket a derítések és indirekt fények megalkotásához. A kristálykupola feletti rész olyan, mint egy tükörszoba, annyi mesterséges fényvisszaverő felületet hoztunk benne létre. A helyzetet bonyolította, hogy ide egy ötven kilónál és 160 centinél nagyobb embert nem lehetett felküldeni.

Régi és modern összehangolása

Szakítottunk azzal az elképzeléssel, amely máig erősen tartja magát, hogy a klasszikus világítás csak klasszikus csillárokból és falikarokból állhat. A koncepciónkban a műemlék terekben inkább a fények, semmint a lámpatestek dominálnak. De ha modern hangulatú tér alakult ki, akkor mi is azt hangsúlyoztuk; nem kontrasztokat akartunk alkotni, hanem a régi és az új harmóniáját. Egy több mint százéves, kiemelt jelentőségű műemlék-épületben a szerelést megvalósítani sem egyszerű, mivel nincsenek puffer-zónák, nem arra tervezték anno, hogy egyszer majd működtető egységek és vezetékek fussanak benne. A passzázsban így nem csak magát a világítást kellett kitalálnunk, hanem az összes nyomvonalat is, azt, hogy hogyan rögzítsük, hogyan szakaszoljuk, hogyan tegyük vezérelhetővé a lámpákat, amelyekből volt vagy hétszáz.

Bútorok, kiegészítők

A munkánk összetettségét érzékeltetve: a világítás mellett mi biztosítottuk a legfelső szinten elhelyezkedő 130 és 290 négyzetméter alapterületű, kifinomult eleganciájú rezidenciák bútorait, teraszbútorait, dekorációját, valamint a 110 szoba összes kiegészítő és dekorációs elemét is.

Rengeteget tanultunk ebből a feladatból, és nem csak szakmai szempontból. Megtanultuk, hogyan kell együttműködni egy ekkora projektben. Csúcsidőben húszan dolgoztunk a megvalósításon, tervezők, kivitelezők vegyesen, de volt külön egy kollégánk, aki kizárólag a kommunikációt és az egyeztetéseket vezette.

Ez a projekt örök emlék marad a Solinfo Group csapatának.