At Home With Wertán Botond és Rózsa Luca Sára

„A fény akkor működik igazán, ha nem veszed észre – csak azt érzed, hogy jó benne lenni.” 
A Solinfo At home with sorozatának legújabb részében Wertán Botond fotós–videós és párja, Rózsa Luca Sára képzőművész otthonába látogattunk el.
A lakás nem letisztult, nem minimalista, és nem akar megfelelni semmilyen enteriőrtrendnek: festményekkel, grafikákkal, személyes tárgyakkal és növényekkel teli, élő tér, amely folyamatosan változik és együtt lélegzik lakóival.
A projekt kihívása kettős volt.
A Solinfo Group home styling és világítástervező csapata számára az jelentette a kérdést, hogyan tudnak modern, letisztult kiegészítők és kisbútorok frissességet vinni egy ennyire személyes, eklektikus közegbe – úgy, hogy azok ne elnyomják, hanem finoman támogassák a már meglévő rétegeket.
Botondék részéről pedig az volt a nagy lépés, hogy esélyt adjanak a technikai világításnak, és elengedjék a szeretett, ikonikus csillárt egy újfajta fényminőség kedvéért.
A közös munka eredménye nem egy látványos átalakítás lett, hanem egy érzékeny egyensúly: fényben, tárgyakban és hangulatban. Mit jelent számotokra az otthon?
Botond:
Az otthon számomra egy nagyon személyes, folyamatosan változó tér. Nem szeretem a „kész” állapotot. Szeretem, ha dolgok jönnek-mennek, átrendeződnek, lecserélődnek. Az apró tárgyaim, amikkel körülveszem magam, mind ilyenek: történetük van, emlékek kapcsolódnak hozzájuk, és időről időre új helyet kapnak.
Luca:
Nekem az otthon az a hely, ahol együtt tudunk élni mindazzal, ami fontos számunkra. A műtárgyakkal, a barátaink munkáival. Ez nem mindig könnyű, mert a művészet jelenléte intenzív tud lenni, de pont ettől válik élővé a tér. Ugyanezt érzem a design tárgyakkal kapcsolatban is. Nagyon sok szép darab létezik, de csak az működik igazán, ami valóban része tud lenni a mindennapjainknak. Ami nem akar túl sokat, nem nyomja el azt, ami már eleve itt van.
A Solinfo Group home stylist csapatával pont ezt kerestük: olyan kiegészítőket és kisbútorokat, amelyek nem „ráülnek” a térre, hanem természetesen beépülnek – mintha mindig is itt lettek volna.

Szinte minden fal és polc tele van tárgyakkal. Meséltek róluk?
Botond:
Engem mindig is vonzottak az apróságok. Gyerekkoromban láttam egy régi nyomdai betűtartót falra szerelve, tele kis rekeszekkel – ez annyira megmaradt bennem, hogy onnantól kezdve elkezdtem gyűjteni mindenféle kis tárgyat. Régi fényképezőgépek, különleges emlékek, pici könyvek, faragványok, akár egy kubai szivar vagy egy londoni telefonfülkéhez tartozó penny-tartó. Ezek folyamatosan rotálódnak: ami már nem ad hozzá, lekerül, és jön helyette más.
Luca:
A falakon főleg festmények, rajzok és grafikák vannak – sok barátunktól, művésztársaktól. Jó érzés együtt élni ezekkel a munkákkal. Vannak kisplasztikáink is, az egyik egy szobrász barátomtól, a másik pedig egy autista kisfiú alkotása – számomra ez felülmúlhatatlan. És persze a növények: rengeteg van belőlük, mert nagyon sokat adnak az otthonosság érzetéhezz. Miért éreztétek úgy, hogy világítástervezésre van szükségetek?
Botond:
A lakás keleti tájolású, ami reggel csodálatos, de délután gyorsan elfogy a természetes fény. A korábbi világítással csak egy sárgás, esti hangulatot tudtunk előidézni – már kora délután is. Kíváncsiak voltunk, mit lehet ebből kihozni szakmailag, hogyan lehet úgy világítani, hogy délután egykor ne azt érezd, mintha este lenne.
Luca:
Engem az érdekelt leginkább, hogy milyen hatással lesz ez a közérzetemre, mert nagyon éreztem a hiányát a természetes fénynek.

Miben volt más a Solinfo megközelítése?
Botond:
Abban, hogy nem lámpákban gondolkodtak, hanem fényben. Azt javasolták, hogy ne direkt fényeket használjunk, hanem falakat, oldalfelületeket világítsunk meg, amiről visszaverődik a fény. Így nem a lámpatesteket látod, hanem egy folyamatos, derített alapfényt kapsz.
Luca:
Én kicsit féltem a technikai világítástól – attól, hogy idegen lesz ebben a térben. De nagyon pozitív csalódás volt. Olyan, mintha természetes fényben lennék, és ez elképesztően sokat számít a hangulatom szempontjából. Nem érzed azt, hogy „ég a lámpa”, mégis minden jól látható.Hogyan illeszkedik a sínrendszer egy ilyen karakteres térbe?
Luca:
Meglepően jól. Nem viszi el a hangsúlyt, nem akar szerepelni. Háttérben marad, miközben pontosan azt csinálja, amit kel.
Botond:
Ráadásul nagyon rugalmas. Volt egy nagy, 13 fehér gömbből álló csillárunk, amit nehéz volt elengedni érzelmileg, de be kellett látnunk, hogy nem működik jól ebben a térben. A sínrendszer viszont bővíthető, alakítható, akár függesztékekkel is – ez a fajta szabadság nekünk nagyon fontos.

Mit adott végül a világítás a lakáshoz?
Luca:
Nyugalmat. Egyfajta állandó jóérzést. A fény nagyon erősen hat az ember hangulatára, és itt most tényleg azt érzem, hogy jó lenni a térbeni.
Botond:
Számomra az a legjobb visszajelzés, hogy nem „látom” a világítást. Csak azt érzem, hogy minden a helyén van. Mit gondoltok, mi a jó világítástervezés lényege?
Luca:
Szerintem az, hogy alkalmazkodik. Nem stílust erőltet rá a térre, hanem támogatja azt, ami már ott van.
Botond:
Igen. A fény akkor működik igazán, ha nem akar főszereplő lenni – csak észrevétlenül segít abban, hogy a tér élhető legyen.