A Solinfo sorozatának legújabb részében Ditz Edit filmproducer otthonába látogattunk el. A filmezés varázsáról, valamint a design és a művészet szerepéről mesélt nekünk családi környezetében. A budai villa tágas tereiben ünnepi hangulatot fotóztunk, egy merész, bordó terítékkel.
Mit jelent számodra az otthon?
Ditz Edit: Az otthon a mi világunk – ahol minden úgy van, ahogy szeretnénk, és mindenki ott van, aki fontos számunkra. Közel húsz éve adja nekem ezt a biztonságot és harmóniát a Máriaremetén lévő házunk. Itt született a két kislányom, Sári és Lenke, velük vált igazán teljessé ez a hely. Jó itt felébredni, dolgozni, álmodozni. Évek óta nincs külön produkciós irodánk, a ház tereiben dolgozunk, és itt tartjuk a stábmegbeszéléseinket is. Sehol máshol nem lennék szívesebben.
Szinte minden tárgynak története van nálatok. Mesélsz pár kedves darabról?
Ditz Edit: Nálunk nincs „csak dekoráció” – minden tárgy használatban van, és valamilyen módon kötődünk hozzá. Most az egyik kedvencem egy kis Space-Age Satco robotlámpa, ami gyerekkori emlékeket idéz a retro bájával. Az éjjeliszekrényemen tartom, és mindig megmosolyogtat.
Egy másik különleges darab egy kortárs mobil fémszobor Mexikóból, Kepenyes Kovács Páltól. Személyesen találkoztunk vele – máig élénken emlékszem, milyen kalandos út vezetett a házához Acapulcóban, ahol a műterme olyan volt, mint egy James Bond-film díszlete, a tengerre nyíló térrel és a szélben mozgó fémszobrokkal. Az egyik mű most a nappalinkban él tovább velünk.
Mennyire fontos számodra, hogy a praktikum mellett művészet és design is jelen legyen az otthonotokban?
Ditz Edit: A világot nem tehetjük mindenhol széppé vagy barátságossá – de otthon igen, és erre törekszem is. A házunk tágas, világos, gyakran egybenyitott tereit nagy gonddal alakítottuk ki. Bár szeretem a feszes, designközpontú enteriőröket, otthon más a ritmus: a szépség mellett élhetőség is kell. A tárgyaink közös választások, sokszor a művészt is ismerjük. Ezek a darabok bennünket tükröznek.
Mi a titka annak, hogy az antik és modern darabok jól működjenek együtt?
Ditz Edit: Szeretem az eklektikus enteriőröket. Vannak örökölt, családi bútordarabjaink, de az arányok nagyon fontosak. A mi otthonunk alapvetően modern tér, ahol nem a divatot, hanem a kortalanságot tartjuk szem előtt.
Volt olyan kiegészítő a hozott darabjaink közül, ami különösen megtetszett?
Ditz Edit: Nagyon kedvelem a Solinfo választékát – több bútorunk és lámpánk is tőletek van. A Vitra, a Polspotten és az &Tradition darabjai mellett most a HKLIVING különösen közel áll hozzám. A stylinghoz a HK 70s Ceramics sorozatából kértem inspirációt. Ha új házat építenék, biztosan visszahoznám a 70-es évek világát. Általában a monokróm színvilágot kedvelem – letisztult, nyugtató, és hagyja érvényesülni a műtárgyakat.
Most Bodrogi Fanni stylistot kértem meg, hogy az étkezőbe vigyünk be egy karakteres színt, és alkossunk egy vagány ünnepi asztalt. A bordóvilágú kompozíció szerintem igazán „wow” lett.
A film, koncertszervezés és ingatlanfejlesztés világában dolgozol. Ezekben a projektjeidben mennyire fontos a design?
Ditz Edit: Egy filmben – és egy jól sikerült ingatlanfejlesztésben – egy illúziót kell teremteni, ami azonnal bevon. A filmben a történethez igazítjuk a látványt, míg egy ingatlannál a leendő tulajdonoshoz. Bár látványtervezőkkel dolgozom, mindig van határozott elképzelésem arról, hogyan nézzen ki egy-egy tér. A Bróker Marcsi sorozatban például Sztevanovity Sandra nagyszerűen hozta vissza a 90-es és 2000-es évek világát.
Érdekesség, hogy a saját nappalinkban is forgattunk: egy belize-i jelenetet alakítottunk ki, ahol VFX-szel az ablakon túli kertből óceánpart lett. A design számomra játék – nagyon élvezem.
Hogyan zajlik nálatok az ünnepi készülődés?
Ditz Edit: Felnőttként nem egyszerű megteremteni az ideális ünnepet, és kialakítani a saját hagyományainkat. Mi hosszú évek óta a húgom családjával és a szüleimmel töltünk pár napot Budapesten. Mindenki kiveszi a részét – anyukám hozza a töltött káposztát, a lányaink pedig már tinédzserként is várják a meglepetéseket. Pár napra megérkezik az ünnepi hangulat… de bevallom, mindig jó érzés, amikor december 27-én visszatér a csend, lebontom a fát, és jöhetnek újra a hétköznapok.
